Jacek a mamája lengyel főztjén nevelkedett. Az intenzív ízek mindig lenyűgözték. A papa is főzött, ő képviselte a magyar ízeket, de mégis a mama főztje dominált. Jacek számára a gasztronómia, mint olyan, a lengyel ételeket jelentette, magyar környezetben.
2008-ban elvetődött Írországba, ahol égi sugallatra, nem vicc, beiratkozott egy három éves főiskolai szakácsképzésre. Fergeteges előmenetelt produkált, szinte felfalta az első év tananyagát, amitől csak „éhesebb” lett. A breton Eric Théze a La Boheme étterem tulajdonosa, séfje lett a mentora, mestere. Francia konyha, ír alapanyagokból. Ideális párosítás Itt kezdte pályafutását Jacek a konyhai mindenes segéd szerepkörében. Kemény kiképzésben volt része.
Két év után átruccant a Kanári szigetek legkeletibb szigetére Lanzarotéra, ahol előtte megpályázott egy konyhai állást a Quintins nevű étteremben. Helyi viszonyok között a legjobb étteremben kezdett dolgozni. Kivételes gyakorlatra tehetett szert a friss halak konyhai hasznosításában.
Majd visszatért Waterfordba a mesteréhez, séf helyettesként dolgozott a La Boheme-ben. Elérte, amit itt elérhetett. Új kihívásokra vágyott.
Megpályázta a közelben lévő Mount Juliet golfszálló Kendals nevű éttermének konyhai részlegvezetői állását. El is nyerte. A golfklub területén egy XVII századi kastélyban működik az egy csillagos Lady Helen étterem is, amely konyhájára csak kihalásos alapon lehet bekerülni. Jacek elhatározta, hogy valahogy a kastély konyháját is meghódítja, ami ideiglenesen sikerült is, ott ragadni, ahogy az Kafka óta köztudott, nem tudott.
Haza vágyott. Nem Budapestet választotta, hanem a Balaton felvidéket. Jacek ösztönösen a francia – magyar – lengyel vonalat viszi. Legyen vezető íz a tányéron, fontosak a karakteres mártások. Óvatosan kell bánni az eltérítő ízekkel. Nem is annyira a tányér vizualitása számít, mint inkább a tartalom. A tányérkép csak szolgálja, „eladja” a tányért, de nem uralhatja azt. Népszerű, ínyenc, innovatív magyar konyhát visz, mindig ügyelve a helyi ízekre, a helyi sajátosságokra. Reméljük marad a pályán az ínyencek örömére.
Forrás: Vajda Pierre, Magyar Konyha